Borzasztó csalódás ért! Nagy lendülettel elindultam otthonról a kiállítás megnyitóra a westendbe. Amit az Éva kézimunka üzlet szervezett. Kényelmesen klímás vonat, metro. A 14 órai megnyitó rendezvényre 13:57-kor értem oda. Pásztáztam a termet az ismerősök után, elsőre senki ismerős, jó akkor nézem a képeket. Már az elején feltűnt, hogy ki vannak téve a díjazott képekre a masnik. Semmi dobpergés és meglepetés legalább addig amíg el nem hangzik az utolsó név, hogy ki nyert. Egyszerűen előre lelőtték a poént. Ahogy nézem a képeket és eljutok a saját munkámhoz látom, hogy nem az Én nevem van alatta. Na azt az érzést nem tudom leírni. Na persze szóltam az illetékesnek, aki a leszarom arckifejezés mellett közölte, hogy meg fogjuk nézni és javítjuk a díjátadás után. A fejük felett kiszúrom a következő munkám. Megyek tovább, hogy megkeressem az utolsó pályamunkám is. Akkor látom, hogy ott is más neve díszeleg, dühömbe letépem a cetlit és azt szorongatom a végéig, majd üldözőm a nőt a kiosztás után, mert persze mindig az ellenkező irányba indult el. Ugyan miért? Talán látta, hogy mint egy felbőszített versenybika közeledek felé. Közlöm vele, hogy amott is rosszul volt kitéve. Ráadásul a pályamunkákra rálógattak gyártói mintát. Szégyen gyalázat. Lefotóztam a munkáimat. Meg amit ilyen állapotban szépnek, tetszetősnek, érdekesnek láttam és távoztam. Következtetések: 1. tavaly eltörték a képkeretemet a campónában a ( Fonalbirodalom üzlet által szervezett) kiállítás bontásakor. 2. Ebben az évben nem oda neveztem, de csak azért, mert hamarabb rendezték meg az eseményt és lemaradtam a nevezésről. Megjegyzem nem is bánom, mert ahogy az oldalukon végig néztem a képeket és a kiállítást megnéző ismerőseim elmesélték egy merő adta borzalom volt az egész. Azt hiszem elvették a kedvem attól, hogy a jövőben elvigyem a képemet bármelyik kiállításra. Eddig is a magam örömére hímeztem, ezek után is így lesz. Azt gondolom, hogy egy teljesen boltoktól, gyártóktól független kiállítást kellene szervezni. Mindig is azt gondoltam, hogy egy ilyen rendezvényben baromi sok munka van. A 2-300 képet és vagy egyéb munkát össze szedni, kihelyezni, leszedni mind idő és pénz, termet bérelni. Előre megfinanszírozni, támogatókat keresni. Ez mind rengeteg munka. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a képem hátára ráírtam ceruzával a nevemet és amikor az illető a cetlit feltette az lett volna a legkevesebb, hogy össze egyezteti a kettőt egymással. Ideje volna összefogunk lányok! Támogatókat keresni és egy teljesen független kiállítást rendezni. Hogy legyen rá pénzünk meg lehet keresni a gyártókat, boltokat és tájékoztatni róla, hogy állíthatnak fel standot az áruiknak, adhatnak külön díjakat. Ideje volna egy olyan kiállítást szervezni, mint más országokban.
Íme a képeim, amiket vittem:
4 évszakom.
Szilvácskáim.
Sallym
Magasságmérőm.
Szoktam készíteni egy sorozatot azokról a képekről, amik tetszettek, de annyira zaklatott voltam, hogy ez sajnos kimaradt. Lőttem pár képet, de nem volt megfelelő lelkiállapotom hozzá, hogy rendesen megnézzem őket.
Tetszett:
Ezt egy pasim hímezte. De ettől függetlenül is szép.
Cukik.
Nálam is tzervzeben van! Imádom a macskás képeket! :)
Mivel dim rajongó is vagyok:
Nagyon nagy munka, szép öltések, fotó alapján hímezve és mert vasúti téma:
A Nimue-t is szeretem:
És persze ezek is tetszenek:
Ebben a Sal-ban én is benne vagyok:
Szeretem a pipacsokat.
